Üdvözöllek ezen az oldalon. Elmesélem, hogyan született meg az ötlet ennek az oldalnak a szerkesztésére és azt is, hogy mit szeretnénk itt megjeleníteni, és elmondani neked és mindenkinek, aki ide téved. Ezelőtt pár évvel, még csak álmomban sem gondoltam, hogy egyszer majd egy szépségszalont álmodok meg magamnak, ahol én is dolgozni fogok, mint kozmetikus. Pontosan erről szeretnék neked mesélni. De kezdjem még a legelejéről, hogy érthetőbb legyen minden.
Vallom azt, hogy nincsenek véletlenek, mindennek megvan a jól meghatározott célja és feladata, még akkor is, ha mi nem úgy gondoljuk róla. Van a magyar embernek egy olyan mondása, hogy "Minden rosszban van egy jó...". Történetem azzal kezdődik, hogy pár évvel ezelőtt kezemben került egy csodálatos könyv, minek címe "ÉLD AZ ÉLETED -Luise L. Hay-től. A könyv olvasása közben éreztem, hogy minden, amiről ír, már valamilyen szinten megtörtént az én életemben is, csak eddig nem tudatosítottam magamban. Az életben sok keresztút van. Mindennap valamilyen szinten készek, kell legyünk a változásra. A baj, az, hogy ahogyan telnek felettünk az évek egyre inkább a szokásaink rabjává, válunk, és bár legyen olyan érzésünk, hogy valami nagyon nem jó, valami nagyon rosszul működik, változtatni nem merünk, mert..... Ez a mert, sokféle ürügyet takarhat magában. Mert félünk az újtól, ha nem lesz jó, ha még ilyen se lesz, ha....miért hagyjuk el a kitaposott utat a járatlanért? Tovább már nem is sorolom, mert Te is tudod, miről beszélek. Igen, mindannyiunkban megvan ez az odázás, hátha valaki, vagy valami megoldja helyettünk. De ott van a kényelem is, ami nem barátja a változásnak. Olyan jól megszoktuk így, minek változtatni. A változás szükséges, ha te nem változtatsz, változni fog magától, és az igenis rosszabb is lehet, mint volt. Akkor jön aztán a sajnálkozás. Hogy én milyen szerencsétlen vagyok, mennyire nem sikerül nekem semmi, hogy bezzeg másnak.
Én csak a saját történetemből tudok elmesélni egy részt, de ha tanulságul szolgál valakinek, akkor érzem nem hiába írtam le.
Kilenc évig működtettem egy kisebb varrodát. Inkább műhelynek lehet nevezni, mert a legtöbb 15 ember dolgozott benne. Az is úgy kezdődött, hogy megálmodtam, aztán megvalósult. Hihetetlen, mert akkor még nem tudtam, hogy így működnek a dolgok. Ma már inkább odafigyelek a gondolataimra, mert tudom, hogy teremtő erejük van. Szerettem ezt a varrodát, szerettem a vele járó munkát. Mi volt a dolgom? Tulajdonképpen olyan mindenes voltam benne. Megterveztem, hogy milyen ruhákat varrjanak meg a lányok, majd beszereztem az anyagot, és amikor meglett a készáru, elvittem és üzletekben eladogattam őket. Terveztem, varrtam, könyveltem, árultam. Sokoldalú munka volt, de kilenc év után éreztem, hogy vége, tovább már nem akarom csinálni. Bizonyos szempontból a külső tényezők, család, gazdasági helyzet, törvények és más is közrejátszott, de ha összegezem a dolgokat, talán az volt, hogy megérett az életem egy újabb változásra. Nehezen döntöttem el magam, de végül mégis megszületett a döntés. A varrodát be kell zárni. De akkor mi legyen? Tudtam, hogy a következő munkám is csak olyan lehet, amiben emberekkel fogok dolgozni. Szeretem az embereket, szeretek beszélgetni, másokat meghallgatni, egyszóval kapcsolatokat teremteni. Megszületett az ötlet, hogy átalakítom a műhelyt szépségszalonná. Az első gondolatot a többi követte, szép lassan kialakult a kép. Először azt sem tudtam, hogyan lássak neki, milyen is kellene, legyen ez a szalon. Aztán álmom képet kezdett ölteni, majd testet, ugyanis lassan megvalósult, és végre nyitni is tudtam. Semmi sem egyszerű. Lehet, hogy így ahogyan mesélem egyszerűnek, tűnik, pedig nem az. Mindig adódnak megoldásra váró feladatok, problémák, akadályok, de ezeken túl kell tudni lépni. Ma már azt mondom, nem egyedül tettem mindezt. Természetesen ott voltak a szakemberek, de magát a tervet, hogy hogyan is nézzen ki a szalon, nem egyedül terveztem meg. Ebben fentről volt segítségem, amiért hálás vagyok és boldog.
Még nincsen semmi befejezve, mindennap valami új vár rám, és én már izgatottan várom, mert tudom, hogy a változás a javamat szolgálja. Soha nem is lesz kész, az élet egy állandó változás, egy állandó átalakulás. Ezért most befejezésül azt mondom neked, ha úgy érzed valami nincs rendben, az életedben, egy kicsit figyelj rá, hallgass a szívedre, mert bizonyára a változásokat zártad ki életedből, és önmagadat blokkolod. Engedd át magad a változásoknak, és ne félj, mert minden úgy fog történni, ahogyan annak történnie kell. Élj a mának, és hagyd a HOLNAPOT, hogy aggódjon magáért.
Utolsó kommentek